Boldog karácsonyt

Késő őszi ajándékok

Egy kis ajándék a novemberi napokban. Ma ez a kék égbolt gyönyörködtette a szemet egy kis ideig, Messze a felhők igazi nyarat láttattak velünk, csak a fák jelezték az őszt, hogy a lomb színes vagy már nincs is. Attól még lehetett gyönyörködni az ég szép színében.

Még egy kicsit a növények is becsapódnak és egy kis meleget gyűjtenek a napok melegéből.

 A kapor a következő termését hozza, és a téli szükségletet innen is pótolhatjuk. Egy kevés a fagyasztó sarkában is elfér, jól becsomagolva.

 Ez a saláta is igyekszik, ha feje nem is lesz, a zsenge levelek fogyaszthatóak.

Ez a szegfű is újra megszépült. A virágai illatosak, de szegélynek való, vázába kár leszedni.  Kicsit még minden növény akar a nap melegéből téli tartalékot gyűjteni. A zöldségek teljes erővel hozzák a lombot, még a zeller is új erőre kapott a természetes locsolástól.

Sárgaborsókrém leves

25 dkg sárgaborsó
só
1 zöldségleves kocka, még jobb egy kevés zöldségféle
tejföl
Rántáshoz:
olaj (zsír)
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kis kanál liszt(nem evőkanál)

Ehhez a felezett borsót használjuk. Ugyanígy rendes levest is készítünk belőle, és mire leírom éhes is leszek.
A borsót este beáztatom hogy gyorsabban megpuhuljon. Főzés előtt reggel leöntöm a vizet és felteszem főni kicsit több vízbe. A habját leszedem amikor felforr, ha kell többször is. Beleteszek egy kis zöldségfélét apróra vágva(zöldség, sárgarépa, karalábé falatka stb.), ha nincs más  egy zöldségleves kocka is megteszi. Amikor majdnem megpuhult, befűszerezem sóval.
Az olajon megpirítom az apróra vágott vöröshagymát a kávéskanálnyi lisztet rászórom. A végén adom hozzá az összetört fokhagymát. Kis hideg vízzel felöntöm és amikor forr, hozzáadom a borsóhoz, ami közbe a másik oldalon a melegen fő. Összeforralom és ha szükséges még egy kicsit pépesítem. Karikázott főtt, vagy sült virslivel tálalom.
A tejfölt külön adok az asztalra és adagol a leveséhez aki kedveli.
Normálisan belefőzik, de nálunk nem mindenki kedveli, ajánlatos külön adni, amihez lehet.


Sárgaborsó főzelékje is hasonlóan készül, de naturan tejföl nélkül és sűrűbbre.

Krémleves, karalábé alappal

Pár fiatal karalábé( létszámtól függően), ha van gyenge levél a közepéről, azt is felhasználjuk.
1 kanál liszt (ha több a karalábé, természetesen a liszt is több)
1 vöröshagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
kevés zsír (vagy olaj)
só
tejföl

A karalábét felkockázzuk  és a forró olajba dobjuk, a vöröshagymát is beledaraboljuk, kicsit dinszteljük, de nem hagyjuk színesedni a vége felé a fokhagymát is beledobjuk, összepréselve, vagy csak összelapítva és feldarabolva. Picit még hagyjuk, majd felöntjük vízzel, annyival hogy bőven ellepje. Megpároljuk, ha marad leve pár kanállal kiveszünk, majd pürésítjük. Visszatesszük a tűzhelyre és a tejföllel elkevert liszthez adjuk a levet, és jól elkeverjük. Lassan beleöntjük folyamatos keveréssel a krémlevesbe.
Rászórjuk az apróra vágott leveleket, és esetleg egy kis petrezselyemzöldet is szórhatunk rá, egészen apróra vágva(konyhai olló jól használható erre).
Tetszés szerint utánfűszerezzük és már tálalhatjuk is.
Betétnek lehet használni pirított zsemlekockákat (külön tálalva), de anélkül is finom. Hidegen és melegen is tálalható.

Sárgabarack lekvárnak

Itt mind a három lehetőséget leírom, hiszen a különbség csak a gyümölcs előkészítésébe van.

Sárgabarack lekvár I

Az alapja a sárgabarack, itt főleg a kajszira gondolok, de az apró majombarack is érvényesül a remek aromájával(majombarack a magról kelt utód, ami apró de ízes termést hoz). A barackot  megmosom és kimagozom, vagy lefelezem. Csak egészséges szemeket használok fel, de ha sérült, a hibás részt eltávolítva beledobálom. Felteszem főzni és a kevergetés mellett az üvegeket is elkészítem, még az elején, később nem nagyon lehet otthagyni.

Az üvegeket kimosom (valami mosószerrel)és alapos öblítés után kicsurgatva készítem elő. A fedőket is hasonló módon kisikálom. Ha túl kopott a fedő, de nem szeretnék újat beruházni, vágok hozzá megfelelő nagyságú celofánt, vagy valami hasonló papírt(zsírpapír, folpack). A végén a fedő előtt a vékony réteget teszem az üvegre, és a fedő leszorítja. Nem lesz olyan dekoratív, de eláll ugyanúgy.
A barackot addig főzöm amíg a leve eltűnik és sűrűsödik. Adok hozzá cukrot és még egy kicsit főzöm vele(édesítőszerrel szoktam az utóbbi évekbe, de azzal is tökéletes, és sűrű is lesz, köt). Nem mérem inkább csak saccolom, és megkóstolom, de körülbelül az edény nagysága alapján lehet tudni. A majombarack aromájánál nem is nagyon kell édesíteni.
 Ezt nem kell túl hosszú ideig főzni, hiszen a héja is sűrűsíti. Ha jónak látom, megy az üvegekbe(kistányérba teszek egy kicsit és ha oldalra fordítom, látom milyen kemény a lekvár, közbe lehet kóstolgatni. Rászorítom a fedőt, és megy az ágyába. Kibélelem a ruhás kosarat, pléddel,  ilyesmivel, és a legbelső réteg a kiolvasott újság lapjaival van letakarva, hogy a balesettől megvédjem a ruhákat. Soha nem lehet tudni. Belerakom az üvegeket fejjel lefelé, és betakarom. Egy óra múlva visszaforgatom gyorsan az üvegeket, praktikus a kesztyű vagy egy konyharuha, hiszen égetnek. Amíg ki nem hűlnek addig ott maradnak, másfél - két nap, az átlag.
Nátrium - benzoátot akkor szórok a tetejére egy csipetet, ha teljesen natúran készül, semmi édesítés. Anélkül is eláll tökéletesen.



Sárgabaracklekvár II

Sok eltérés nincs az egyestől, inkább csak az alapanyag elkészítése változik.
A barackot  mosás és magozás után, átengedem a húsdarálón, és gyorsabban szétmegy. A főzési idejét lerövidítem vele egy kicsit. Erre a célra más konyhai eszköz is felhasználható, de én maradok a szokottnál. a héj nem pöndörödik össze, eltűnik a barackhúsba. A többi az elsőnél leírt módon folytatódik. Kifőzés, üvegbe rakás, dunszt.


Sárgabaracklekvár III

A színes barackoknál sokkal szebb lesz a lekvár színe. A rózsabarack színessége, vagy az apró szeplőt jégverést eltüntetjük a lekvárból.
A sárgabarackot megmosom és elfelezem. Nagyon kevés forró vízbe felteszem egy kicsit, nem főzni, inkább csak leforrázni. Kéz melegre hagyom hűlni, és a héját lehúzom. Pillanatok alatt lejön és csak az aranyló húsa marad meg, ezt kezdem el főzni. Sokkal tovább tart, mint az átlag, mire besűrűsödik, de az aromája csodálatos lesz. Ehhez nem szükséges a cukor, de édesítő sem kell hozzá. Hosszú főzés után besűrűsödik, és mehet az üvegekbe forrón. Vastag ruhába takarva mehet a száraz dunsztba.
 A régi celofánoknál a sűrűsödés folytatódott még sokáig a befőzés után.


Friss sárgabarack lekváros fotóm az nincsen, mert jelenleg a körtékkel bajlódok.

Körte beborítva

(én utólag kiborítva)
Szükséges:
pár körte,
kávéskanálnyi vaj
kevés cukor

Víz és én.
A vasárnapi desszertnek nem jutott eszembe semmi különleges. A körte viszont szépen sárgul és ehető. Gyorsan lekaptam pár szemet és megmostam alaposan. Lefeleztem és kibeleztem, a szárakkal együtt, bár eredetileg a szárát rajta hagyják. Újra átmostam, csak úgy hajasan és kicsit lecsöpögtettem tésztaszedőbe. Nagyon kevés cukrot tettem egy nyeles edénybe, és megolvasztottam egy kicsit. Hozzádobtam egy kis vajat, tovább kevergettem. Beledobáltam a körtéket igyekezve, hogy a vágott felével kerüljön lefelé. A körtéket pároltam egy kis ideig , a nyéllel meg mozgatva a gyümölcsöket, de egy apró fakanállal is piszkáltam őket, hogy mindenütt puhuljon a gyümölcs. Közbe elforrta a körték által adott levet, és csak az olvasztott édesség ölelte át a körtéket. Amikor már újra karamell állapotba került, lezártam alatta a gázt. Apró kis tányérkákra adagoltam, dekorációt nem adtam semmit.
Nagyon jól néztek ki, megkóstoltam és finom is volt. A családnál azonban nem arattam nagy sikert vele, az volt a vélemény, hogy a körte natúran is finom, fölösleges volt vele a munka. Legközelebb nem kapnak ilyent, majd meggondolják a válogatást.
 A gyerekek azonban szívesen fogyasszák.

Fotó nincsen, mert a gépem rakoncátlankodik, ráadásul valahogy el is fogyott, mire most este elkezdtem leírni. Nem terveztem hogy megírom, ezt a kis kudarcot.