2010. február 24., szerda

Idei kezdés

Lassan kezdeni kell megmérni a testsúlyom.
Csak most messze van a mérleg,és nem esik útba.
Az itthoni kis megbízhatatlant elő se veszem.
Van egy pici akaraterőm.Úgy gondolom nem ettem megbízhatatlanul,de ha mégis nagyon szomorú leszek.
Mérges is,de majd elmúlik.
A kerékpározás kimaradt,de gyalogoltam helyette,elméletbe ez is valami..
A karácsonyi mikulásom is mosolyog még rám,csak a füle hiányzik.
Annyira nem erős az önfegyelmem.
Jelenleg, érzem az ebéd nagyon régen volt,és én éhen halok.
de az sovány uzsonnáig is van még idő...
Nagy csésze üres tea majd segít...
Vagy nem....

2010. február 20., szombat

Számomra kedves



Szerettelek!
Ma is szeretnélek...
Sima gurulásod,zökkenőknél se ráztál szét.
Kedvesen követted minden apró mozdulatomat.
Tetszett a színed,a szépséged...
Megszoktalak..
Mi ketten összetartoztunk.
Te voltál aki erőt adott,biztosította a mindennapi üdeséget...
Elkísértél kisebb havaknál...és még egyszer se hagytál cserbe...
Én is vigyáztam rád...Ha eső esett, fedél alá kisértelek...
Ha nagyon tűzött a nap, árnyékba kerültél...
Téli napokra védett helyet kaptál,és nem kellett kint töltened az ég alatt...
Lett volna még sok boldog évünk.
Testvéreddel, éppen pihensz...
Mindezt valaki keresztülhúzta, egy durva mozdulattal.
Egy szerszámmal elvágta azt, ami a te biztonságodat óvta,és elvitt magával.
Nem szeretni,mert tolvaj nem tud szeretni,csak pénzért....
Nem tudta hogy te a barátom is vagy...Akivel nyáron hosszú túrákat tettünk...
Egyedüli társunk a fotómasina...
És nem használtuk arra, hogy téged fotózzunk.......
Csak ez az egy kép van rólad ahol a testvéreddel vagy...
És egy a földútról,ahol egymás mellett mentünk,hogy neked se legyen semmi bajod,de itt csak kevés látszik belőled...
Vigyáz -e rád valaki ezután,vagy csak szétkapnak alkatrésznek...
Nem tudják hogy Te sokkal több voltál annál...
Számomra, hiányzol nagyon,szeretnélek óvni.....

De aki elvitt, az nem méltó még arra se, hogy a haragom kapja...
Hiszen a másé voltál.......

...Erős harag égett bennem,mikor elvesztél
Gyűlölet,düh...legyőztem,csak a szomorúság maradt,néha úgy érzem nincs erőm egy ujjal kezdeni a gyakorlást,ismerkedést.
Még várok rád egy kicsit...
Emléked velem marad......

Pedig te csak egy kis piros kerékpár vagy...(pici kis gyártási számmal a vázadon)
Kecses kis kosárral a kormányon...
De a tudásod sok volt....Kontráztál...volt csomagtartód, rábízhattam kényesebb dolgokat is...

................Akit eltulajdonítottak.

Ha utódod lesz, mesélek neked róla!
2010 február 19.

2010. február 15., hétfő

Alaplángos...



Mindig arra emlékeztet, amit mint kezdő főzőcskézőnek, mondott a Papa, nekem tanácsnak.


-Leggyorsabb lesz a lángos,ha a pékségből nem csak kenyeret,de kenyértésztát is vásárolsz......


Kicsit nehezen hittem, hogy engem ott nem néznek valami furcsán...


De az ottani pék simán nejlonba csúsztatta a tésztát, és átadta ami sülés előtt volt...


Én meg kifizettem a kenyér árába, és boldogan kocogtam haza...


De ma már idehaza is elkészítem.


Néha a lángos és a fánk ugyanabból a tésztából...


Cukor nélkül natúran készül, és aki szeretné majd lekvározza....


Kell:


liszt


élesztő



1 tojás


Csipet cukor az élesztőhöz..


Langyos víz(de inkább tejet szoktam)


Lényege ugyanaz mint a többié, csak ha nincs benne tej, tovább eláll(na).


Felfuttatom az élesztőt, és összekeverem az egészet egy kényelmes edénybe..


Körbe hordozom, és veri mindenki egy kicsit a fakanállal...


Jó hólyagosra...


Kiszaggatom, és indul az olajba, nem kell várakozni vele, így is megnő...


Fánknak csinálom felét, és a másik részéből lángost.


Az édest nem szereti mindenki...


Nem tudom a városi pékségbe adnának -e kenyértésztát....


Lehet lekvározni, sózni, sajtozni....Vagy fokhagymázni...





2010. február 11., csütörtök

Rizses nem tudom mi....



Csináltam tejberizst,de senki nem akart fogyasztani belőle...
Pedig édesítővel készült,szerintem ízletesre...
Mindegy nem akartam eldobni,egymagamnak sokalltam...
Megszórtam mazsolával,és vaníliát is tettem bele..

Összekevertem,és vizes kézzel apró gombócokat csináltam....
Kókuszreszelékbe hempergettem,és senki nem kérdezte hogy miből van...
Simán el tűnt a hűtőszekrényből...
Hogy ezek a családtagok mennyit válogatnak.
De én is tudok egy két trükköt...