Őszi hangulat

Gondolataim elfáradtak,valahogy lelassultam,
pedig senki nem bántott,talán a lelkem fáj.
vagy csak valahogy el tűnt a nyár,
és vele én is, őszies borongós lettem.

Gondolatok szabadsága...

Szárnyalnak bármerre,nem okoznak senkinek
se bánatot, se örömet,
De általuk több és jobb lehetsz.
Kell hogy szépet, kedveset
képzelj el,és akkor jobb ember leszel.

A gondolatnál nincsenek határok,
Még útlevél se kell.
Nem fizetsz érte vámot,
s mégis a tied.

Fogyási megprobáltatásaim...2

Változatlanul áll a súlyom, de kezdek éhes lenni valami finomságra..
Tortahegyekről álmodom, hófehér habcsóktengerről is.
Persze a gondolataim és az álmaim nem szabályozhatok, de milyen jó ilyeneket álmodni...
Amikor még kedvemre nasizhattam, nem becsültem meg eléggé az ízeket.
Csak ettem, nem gondolkodtam el, édes, sós, savanyú...

De most már majnem mindegy, csak élelem legyen...
Reggelim sütőtöklé naturan, házilag készitve,és persze kávé, mert azt már nem szeretném lehagyni.
Rágcsálok néhány káposztalevelet is, hogy könnyebb legyen.
Nem könnyebb csak elfárad az állkapcsom..............
Képzeletembe vastag szelet zsíros kenyér, mustárral majonézzel pottyözve, gyengéden megsózva..
November van, a fagyos szalonna is jól hangzik...
Eldöntöttem szombaton töltöttkáposzta lesz, akkor magamnak is csinálok egyet, pici hussal (pulyka)és beleszórt füszerekkel.
Majd hozzágondolom a fokhagymás rántást.
Igy nehezebb,hogy a családnak is kell fözni, ők nem diétáznak.
Persze titokba náluk is lespórolom a zsirfélét, de eddig észre se vették.
Fűszereket adagolom rendesen...
Tizórai tervem ujra egy csésze sütötöklé, de most csipet citromlével izesítem...
Ebédem:Paprikás krumpli,
Vöröshagymát felkockázom,és megprobálom saját levén piritani, törött paprika rá és a krumpli.
felöntöm hogy ellepje a viz, fokhagymát ha félig fött akkor teszek hozzá..
Viszont hogy ize legyen ,fele fele arányba van a só és az ételizesitő.
Ennyit kell különben nem marad lelkierőm folytatni.
És még egy negyed kávé..

Uzsi azt hiszem pici fürt szölő lesz,

És a vacsorát a maradék paprikás krumpli adja,savanyukáposztával(kevés szeletelt édessel keverve,mert gyomorégés nem kell..)


Hogy milyen hosszú lesz az éjszakám nem is tudom,most éjjel is arra riadtam kettőkor, hogy enni kellene valamit,jó hogy az álmosság gyözött,mert éjszaka az önuralmam is alszik.
Lelkierőm ne hagyj el....

Ujabb hét letelt,de még mindig áll a mérleg,én már kezdem unni,és erősen gondolkodom a változtatáson.
Kezdésnek csipet olaj,mert ez hosszu távon nem mehet.
Már egy szelet zsíros kenyér is megtenné,nincsenek is nagy igényeim..
Hosszú szünet lesz az írásba,de a többit még folytatom.

Mindszent.

Megvolt a család látogatás, élőknél és holtaknál.
Még a virágok se fagytak el, kedvező volt rájuk. Csak én éreztem úgy, hogy sok időt vett igénybe és valahol mégis kedvemre volt.
Mindazok akik az emlékembe vannak, ezen a napon is velem voltak lélekbe.

Ősz

Az ősz nem tartozik a kedvenc évszakomhoz, de a színek harmóniája mindig elbűvöl.
Képes lennék napokat sétálni valami kis apró ligetbe.

Nem nagy erdőbe, ahol esetleg komolyabb állatok is vannak.
Ezek szolid kis arborétumi fotók,és csak néhány mókus képviselte az állatvilágot.
És egy fakopács......Eszükbe se volt, fotós sztár lenni,és megléptek előlem....
Nem kezdtem el üldözni őket,annál sokkal jobban tisztelem és kedvelem .

Pedig a kis mókusok remek fotóalanyok volnának. A madarak nem zavartatták magukat, de csak a hangjuk hallatszott, az se túl sokszor.
Próbálkoztam óvatosan becserkészni, de nedves levelek közt nem akartam, fülig vizes lenni.
Mert nekem menni kellett esős párás időbe is.

Kísérőm csendesen sétálgatott és ha volt véleménye azt megtartotta magának.
Hálából róla sikerült igazi, éles felvételeket csinálni.
És ő is készített rólam.
De azokat mégse akarom felrakni, mert számomra kedvesek, de másnak semmitmondók..

Megúsztuk a tömeget, hiszen borult időbe kevés ember szeret sétálni.
Nem találkoztunk, csak kifelé jövet néhány emberrel......
Persze addigra kicsit derültebb lett az idő is.
Szívesen elsétálnék többször is arra, de az idő és lustaságom se engedi.
Egyedül nincs is igazi varázs,az élményekhez kell még valaki, akinek felhívjuk a figyelmét az érdekességekre.
És amit nem veszünk észre, azt éppen ő fedezi fel.


Néhány úti kép amiket ,csak úgy lekaptam.
Semmi extra,és mégis kedvesek színesek.
Keskeny egysávos út, de a két oldalán lévő fák szebbé teszik mindennél.

Ezek is az ősz színeit viselik. De ők az időt is mutatják.
Már akkor is ott álltak nagy faként, amikor én még gyermek voltam, és azóta is.
Bár mintha néhány el tűnt volna közülük.

Újra itthon.
Kerékpározás közben készült fotó, ami csak a sima tájat mutatja, de ehhez le kell tekerni pár kiló métert.
Kezdetbe álomi kertek közt lehetett haladni, kerékpár úton. Később kemény föld út következett.
És volt szakasz, ahol már csak sétálni lehetett, mert a homok volt az erősebb......

Álmodás

Álmodom,reggelre nem tudom miket.
de érzem ha szomorú ,bánatos.
És akkor is ha kedves vidám kis álom.
A közérzetem megérzi valahol a tudat
alatt, a visszatérő álmokat.
Próbálok koncentrálni,de nem megy,
az álom valahol elveszett.
De keresem, és nem adom egykönnyen,
az enyém volt,s egyszer még,érzem
újra az enyém lesz.
Kicsi, apró álmok,
de nekem a remény,
hogy reggel az ébredés,
szebb lesz,s valóra válik
a képzelet.