Valahogy bekerült a háztartásomba egy doboz babkonzerv. Annyira nem szeretem, de ha sietek, kell valami tartalék.
Most a kezem ügyébe akadt, és eldöntöttem, ő lesz a leves. Csipedtkével és egyebekkel, ahogy a család szereti.
A leírása következik.
Sárgarépa, petrezselyem,pici karalábé,fokhagyma, burgonya, liszt, 1 tojás,
Fűszerek.
A zöldséget, sárgarépát tisztítás után hosszába vágtam csíkokra. A krumplit csak ugy összekockáztam, egy szemet.
Mivel a konzerv főtt, így a fokhagymás rántással kezdtem. Befűszereztem, és beledobáltam a megmosott zöldségféléket.
Indultam a kertbe zöldség zöldért, közbe odaszóltam a ráérős családtagnak, bontsa már fel a konzervet mire visszajövök. Rámutattam hogy hol van a polcon.
Láttam hogy bólintott rá. Kint a zöldség zöld mellé lekaptam a zsenge vöröshagyma zöldet. Egy pici karalábé levelet, mert amit a levesbe tettem az csak egy darabka maradék volt. Mindezt bevittem, és megmostam, beleszeleteltem a levesbe.
Közbe főni kezdett. Egy tojásból, plusz kávéskanál vízzel csipedtkét készítettem. Mikor minden csaknem puha volt, belekockáztam egy darab lecsókolbászt, és a betétet.
Tettem mellé tejfölt az asztalra, és mindenki tökéletesen elégedetten falatozott. Mi az hogy, láttam kétszeri szedést is. Később el akartam rakni a kihűlt maradékot de nem volt már egy szem sem (fotó se lesz a levesről) Nagyon büszke voltam.
Pakolgattam a mosogatás után, és a szemem valahogy odatévedt a polcra. Ahol még most is ott virított a konzerv bab, várva hogy majd belekerül az ételbe.
Mikor megemlítettem, hogy a bab kimaradt, csak néztek rám. Hogy mit akarok? Az ennivaló finom volt.
Majd legközelebb megfőzöm azt a babot. Ehhez hasonló megjegyzések repültek, és csupa nevetés lett a vége.
Pedig a kaja nekem is nagyon ízlett.
Na legközelebb, meglátom mi lesz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése