2010. augusztus 31., kedd

Kapros túros palacsinta.


A kertbe még láttam néhány fiatal kaporhajtást. Gyorsan csokorba szedtem mielőtt elszáradnak. Lehet hogy az idén már nem lesz. Bár a második kelés még odébb van. De ebbe a változó időjárásba semmi se biztos.
Csak bent kezdtem tervezni hogy mit is csináljak.
És a palacsintára tippeltem, hiszen még volt egy kis túró a túrós tészta készítésből. De lepénynek kevésnek találtam.
Szükséges:
1 tojás,
tej, liszt, csipet só.
A töltelékhez:
Túró (ha házi a tejföl nem kell)
kapor,
Cukor (édesítő)
A tölteléket készítettem el először. A túrót megszórtam édesítővel. A megmosott és leszárított(leráztam a vizet) kaprot ollóval apróra daraboltam a túró tetejére. Az egészet összekevertem alaposan, krémszerűre.
Bekevertem a palacsintatésztát kézi habverővel, hogy gyorsan elkészüljön, persze csomók nélkül.
A két első gáznyílásra rátettem a két sütőt, és pillanatok alatt elkészültem, a palacsintákkal.
Na jó nem pillanatok alatt, de eléggé lerövidült.
Megkentem a palacsintákat és sorba raktam. Mikor hazaért mindenki, kevés tejfölt rátettem, utána mikróba egy kicsit átsülni.

A fotót viszont rossz formátumba kicsinyítettem (eddig nem is tudtam hogy van olyan). Az eredetit meg eldobtam, úgy hogy az nincsen..

2010. augusztus 27., péntek

Pizzaféle

Hamis pizza.
Palacsintatésztába szórtam reszelt cukkinit, és vastagabb palacsintákat csináltam.Keresgéltem hogy mit tegyek rá vacsorára. Készítettem  kockázott paradicsomot.  Bepirosodott fehér paprika is akadt a hűtő aljába.
Abból is kockáztam fel egy kicsit. Reszeltem sajtot.
 Egy kis maradék kolbász, párizsi,gépsonka stb. (mindazt ami a hűtőben volt a mindenes kistányéron) . Mindent apróra vágtam, a húsdarálót nem szereltem össze annyiért.
Pirítottam egy fej hagymát, és rádobtam az összekockázott ezt meg azt. Átsütöttem, és egy tojást a tetejére ütöttem hogy valami összetartsa. Közbe fűszereztem.
A pirított egyveleget rátettem a kisütött lapokra. Inkább a közepe felé terítettem. Megszórtam sajttal.  Rászórtam a paradicsom és paprika kockákat. Jelentős mennyiségben. El is veszett alatta az a kis rátett apróság.Bedugtam a mikróba egy 1-2 percre, csak a sajt miatt. Kész a korai vacsora. Nem extra finom, de nálunk a nyers paradicsom és paprika elfogy gyümölcs helyett is.

2010. augusztus 26., csütörtök

Nyári súly ellenörzés

Mostanában nem írtam a súlyomról. Nem azt jelenti hogy tökéletes lett az alakom. Az csak rajzprogrammal megoldható.





Valahogy így kellene gyorsan megoldani.







Viszont nem változott rossz irányban se. Pedig kedvemre csipegettem. Jó hát sok zöld félét, de azt amúgy is nagyon szeretem.
Ma ráállítottam magam a mérlegre. Az eredmény ugyanannyi volt mint a legutóbbi. Nekem ez is szép eredmény.

2010. augusztus 21., szombat

Kirándulás augusztus huszadikán




Olyan döntésre jutottunk, hogy az augusztus huszadikát valahol a zöldben töltjük kint. Távol a tömegtől és a zajtól.
Nem a világvégén csak valahol a környéken. Rábeszéltem a családot hogy akkor menjünk ahhoz a dombhoz újra. Ott alig van valaki, és a környezet nagyon szép. Azt hogy eredetileg volt-e itt a növényvilág, és úgy lett védett terület, nem tudom.
Vagy mesterségesen telepítették egy helyre. Mindenesetre természetes jellege van. Nekiindultunk, de mivel nem mindenki imádja a kerékpárt, így négy keréken mentünk odáig. Felmásztunk, hát elég meleg volt ahhoz, hogy az izzadás elinduljon.


A kilátás kárpótolt. Persze ez csak ilyen síksági szemmel nézve igaz. Egy dombos vidéken élő nevetségesnek érezte volna.
Most bátrabb fotók is készültek. Persze mindenkit lefotóztunk úgy hogy a háta mögött csak a felhős ég volt, és semmi más.


Határozott fenyegetések hangzottak el arra nézve, hogyha valaki a neten találná a képmását. Mármint ezekből a fotókból felkerülne néhány darab. A gyámoltalanságom azért annyira tartott hogy 4-5 méter távolság köztem és a domb  széle között mindig volt.


Kedvenc kerékpározó helyemről is készült felvétel. Nagyon távolinak látszott. Ugyanakkor a gabonatáblák már nem látszottak. Nemsokára újra elmegyek arra, mert csodaszép látkép.

Persze ha nem lesz csapadék, mert a földút másképp megközelíthetetlen.





Lefelé nevetgélve vonultunk, hiszen könnyedén ment. Alig találkoztunk emberekkel. El is indultunk a tölgyerdő mellett, és hosszan sétáltunk az árnyékba. Egy helyen 10-12 méteres meredek oldal volt (mesterségesen létrehozva). Láttam hogy sokan megpróbálták megmászni. Akkor támadt az az ötletem, menjünk fel mi is.

Senki nem jár arra aki, nevetgélne rajtunk. Fákba kapaszkodva, néha gyökerekbe, és négykézláb is, de sikerült feljutni. Addig tartott a vállalkozó kedvem. Fenn úgy döntöttem keresek egy könnyebb utat. Volt egy természetes lejtő, és elindultam arra. Igaz a végén a ragaszkodó kedvű növényeket le kellett szednem. Senki nem követett, ők lefelé is ugyanott mentek. Nekem nem kellett nadrágfék, és tiszta maradt a fenekemen a ruha. Megvártam őket hogy utol érjenek. Kellemesen sétálgattunk néhány horgász volt arra, Bár mintha több lett volna mint szokott.
A sáskák, és a szöcskék nem kívántak modellt állni nekünk. Elugráltak és mimikriztek a fűben. Képtelenek voltunk lencsevégre kapni őket. A növényzetbe semmi extra nem volt azon a részen a tó parton. Egy szitakötőt sikerült becserkészni,de az is elég halvány lett.


Mellettem lépkedő családtagom, lelassított akaratán kívül egy kocogó gyíkot. Picit hozzáért a cipője. Megállt és úgy gondolta akkor nem látjuk. Ő is mimikri fazon volt Róla sikerült néhány fotót készíteni. Ellenőriztük semmi baja se volt, vígan szaladt tovább. Én egy parányi kék lepkét csíptem el. A többiekben csak a szemünk gyönyörködött. Ahogy kiértünk a sűrűbb növényzetből, komolyan meglepődtünk. Jelentős létszámú ember gondolt arra amire mi. Hogy a városközponti rendezvény helyett a zöldet létesítik előnyben. Valóságos tömeg volt.
Elindultunk onnan, már csak pár tündérrózsát fotóztunk le. Terveztük hogy még egy hosszabb sétát teszünk a kevésbé látogatott részen, de csak hazaindultunk.



Vettünk útközben egy utcai árustól, egy hatalmas dinnyét. Azzal zártuk a csavargást.
Itthon ahogy gép elé kerültem, és felraktam a képeket, félreraktam a családi fotókat a szokott albumba. Majd a rossz minőségűek következtek.Ők a lomtárba mentek.

2010. augusztus 17., kedd

Tériszony


Már a délelőtti konyhai tevékenység közbe eldöntöttem, ma magasra török. Kis domb az egész, kacskaringós szerpentinnel. Fölfelé mentem rendesen, igaz később a belső felén az útnak.





Boldogan hogy majd milyen remek fotókat készítek. Ha, ha, ha..... Már háromnegyedénél gyanús volt, hogy talán mégse kellene, de a csakazértis velem volt. Felmentem.





Mikor elfogyott a szerpentin, ott álltam a semmi közepén. A széle felé nem akartam menni. Óvatosan körbefordultam a fotómasinával.






Megszületett a határozatom, nagyon alföldi vagyok. Remegett a gyomrom. Eldöntöttem, ide se szeretnék túl sűrűn feljönni. Lehet hogy a hegyeknél is gond lenne? Régebben megmásztam néhány kicsit. Most gyáva nyúl vagyok?
A lefelé nézést azért legyőztem. Kicsit lassan, de elindultam lefelé.
Néha megálltam, azért hogy pár fotót összekapjak. Lassan és nem közelítve a korláthoz. Még a vihar előtt leértem.


Nem volt kedvem hazamenni, a jó melegbe egy kis eső nem ijeszt meg. Tovább sétáltam a vízparton.




A vízisízőket nézegettem, és a halászok mellett is elsétáltam. Megjött a menetrendszerű eső. Egy fiatal tölgyfa alá álltam be.




Itt találkoztam egy gyönyörű lepkével. Ő a fa törzsén keresett menedéket. Annyira szép volt, hogy elővettem a gépet, de a látási viszonyok miatt vaku kellett. Az én lepkém felháborodottan átment egy másik fához. Nem nagyon félt, de nem akartam zavarni. Persze agyon ázni se. Rövid zuhé volt. szinte alig kaptam vizet. A lábam ezután csatakos lett, de ez jó volt a langyos füvön. Még másfél órát sétálgattam, de a következő esőre leléptem.


Most visszanézve azért, a látvány megérte a kockázatot. Lehet hogy legközelebb mégis? Újra.....
Ha lehetőség lesz rá.......






 Itt még látható néhány fotó!

Rántott csirkemáj krumlipürével.

Csirkemáj,
Tojás,
liszt,
zsemlemorzsa,
Nem is tudom ezt miért fotóztam le. Most utólag már sajnálom eldobni. Csirke májat készítünk (a sertés másképpen készül)
Mindegy... A májat megtisztítjuk, és megmossuk. Picit leszárítjuk.Gyengéden megsózzuk Majd lisztbe mártjuk. Onnan a tojásba, és a prézlibe.
(szokásos panírozás)A tojásba teszek egy csípet sót. Beletesszük a zsiradékba (olaj) és pár percig fedő alatt sütjük.
Megfordítjuk ,és már simán fedő nélkül folytatjuk.
Itt sima törött krumpli van hozzáadva.

2010. augusztus 13., péntek

Bableves konzervből viccesen

Valahogy bekerült a háztartásomba egy doboz babkonzerv. Annyira nem szeretem, de ha sietek, kell valami tartalék.
Most a kezem ügyébe akadt, és eldöntöttem, ő lesz a leves. Csipedtkével és egyebekkel, ahogy a család szereti.

A leírása következik.
Sárgarépa, petrezselyem,pici karalábé,fokhagyma, burgonya, liszt, 1 tojás,
Fűszerek.
A zöldséget, sárgarépát tisztítás után hosszába vágtam csíkokra. A krumplit csak ugy összekockáztam, egy szemet.
Mivel a konzerv főtt, így a fokhagymás rántással kezdtem. Befűszereztem, és beledobáltam a megmosott zöldségféléket.
Indultam a kertbe zöldség zöldért, közbe odaszóltam a ráérős családtagnak, bontsa már fel a konzervet mire visszajövök. Rámutattam hogy hol van a polcon.
Láttam hogy bólintott rá. Kint a zöldség zöld mellé lekaptam a  zsenge vöröshagyma zöldet. Egy pici karalábé levelet, mert amit a levesbe tettem az csak egy darabka maradék volt. Mindezt bevittem, és megmostam, beleszeleteltem a levesbe.
Közbe főni kezdett. Egy tojásból, plusz kávéskanál vízzel csipedtkét készítettem. Mikor minden csaknem puha volt, belekockáztam egy darab lecsókolbászt, és a betétet.
Tettem mellé tejfölt az asztalra, és mindenki tökéletesen elégedetten falatozott. Mi az hogy, láttam kétszeri szedést is. Később el akartam rakni a kihűlt maradékot de nem volt már egy szem sem (fotó se lesz a levesről) Nagyon büszke voltam.
Pakolgattam a mosogatás után, és a szemem valahogy odatévedt a polcra. Ahol még most is ott virított a konzerv bab, várva hogy majd belekerül az ételbe.
Mikor megemlítettem, hogy a bab kimaradt, csak néztek rám. Hogy mit akarok? Az ennivaló finom volt.
Majd legközelebb megfőzöm azt a babot. Ehhez hasonló megjegyzések repültek, és csupa nevetés lett a vége.
Pedig a kaja nekem is nagyon ízlett.
Na legközelebb, meglátom mi lesz....

2010. augusztus 7., szombat

Rakott tök

Valami tök
Leszedtem pár apró cukkinit. Fogalmam sem volt, mi legyen belőle. Kezdésnek azért lekarikáztam mintha saláta lenne.
És akkor beugrott. Maradt előző napról párolt hús, és úgy is mindenki kerülgetni fogja (nem megenni). Úgyhogy lesz rakott tök.

Rizst nem tettem hozzá, lehet hogy lusta voltam. De kiszaladtam a kertbe és sok zöld félét szedtem hozzá. Petrezselyemzöldet, és az örökzöld hagymáról a fiatalabb hajtásokból. Mindezt összevágtam apróra, és beleszórtam a tökdarabok közé. Beleszórtak egy csomó fűszert is. (bors, őrölt köménymag, csipet só) Majd leterítettem a tököt, és rászórtam a húst, amit apró darabokra vágtam. Darálni már nem volt kedvem. Addig pakolgattam míg elfogyott minden.
Legfölülre tök került. Sütőbe dobtam, és hagytam átsülni. A vége felé javítottam egy kis sajttal rajta .

Az asztalra tettem mellé tejfölt, de nem tettem rá. Közepes sikere volt. Mivel nem mindenki tökrajongó, így nem is vártam csodát.

2010. augusztus 2., hétfő

Dinnyés finomság

Szükséges: dinnye és valami fagylalt.
Nagyon meleg vasárnap és dinnye volt az ebéd végén. Nekem soknak tűnt a tányéromra téve, és szeleteltem le belőle. Héja nélkül kockákra vágva.
Kis tálba raktam és a hűtőbe tettem. Az ötlet ma jött, hiszen meleg van most is. A hideg dinnyeszeleteket összevágtam kisebbekre, felhalmoztam belőle egy sort. A fotó kedvéért tettem pohárba, de kis tálba sokkal több fért. Közé raktam a fagylaltot, és újabb dinnyesort. A pohárba csak egy sor fért.
Azonnal odatettem magunk elé, finom volt. A fagylalt vegyes, jobb lett volna ha csak egyfajta, de ez volt itthon.
Még szeretném kipróbálni, hideg pudinggal.
Dekorációért nem volt erőm kimenni a kertbe, ebbe a melegbe.
A fotó csak a szabadba jött össze.