2010. április 30., péntek

Csak emlékezem





Átutaztam egy alföldi városon és eszembe jutott a kis kocsma. Időm engedte és nézelődtem. A neve még őrzi a hagyományt.
Valaha Petőfi apja bérelte fia születése idején. Nem mentem közel, csak úgy messziről gyönyörködtem benne.
Persze ez a fotón is meglátszik, igaz este volt alkonyatkor. Míg a buszra vártam, ráértem.

2010. április 29., csütörtök

Tavaszi fogyás???

Mostanában nem írtam a fogyásról, de nem is fogytam csak másfél kilót.
Vagy csak a vastagabb ruhadarabokat raktam le? Aligha, az utolsó mázsálásnál, hasonló ruhadarabokat viseltem.
Lassan neki kell kezdeni, pár mondatot arról is írni.

2010. április 12., hétfő

Kis séta a természetbe

Kis séta a természetbe, mikor írom, még a lábam nem pihente ki a pár órás sétát, de majd holnapra, vagy nem.
Elfáradtam de sok szépséget láttam.
A lomb hullajtó részbe, még csak néhány kökénybokor igyekezett színesíteni a tájat, fehér sziromrengetegével.
Jó hosszú sétautak voltak,de később elég szépen zöldülő részbe érkeztünk, itt már kezdtek érvényesülni az örökzöldek is.
Fenyőfák elég sok fajta és persze a tuják,minden formába,és a színük is elég változatos volt.
A földön kúszó is igyekezett minél több helyet elfoglalni magának. Mintha csakis az ő kedvére lettek volna a a területek kihagyva.
Már a tölgy tenyér formájú levelét nevelgeti, és a majdani virág is csúcsosodott.
Néhány növény a fűből sietett elő, hogy a szépsége nekünk örömet okozzon.
Persze több mint 200 kép készült, így ha még negyedét kb. el is dobtam, maradt sok amiket már nem győznék bemutatni, Ezért csak kiragadtam párat.
Mint ez a liliomfa, ami az eredeti cél volt, hogy gyönyörködjük benne.
Ennek a kis cserjének se kell szégyenkeznie, a szépsége verhetetlen.
Itt egy napozó kis sárkányt láthatunk. Úgy látszik teljesen megszokta az embereket, mert nem kezdett el menekülni.
Bezzeg a madaraknak csak a hangjuk volt, ha láttunk is de lencsevégre kapni nem sikerült.

Egy távolabbi kép a kilátóból, ahova nagyon "bátran"fölmentem, de lefelé kicsit remegett a gyomrom, és magamba mantráztam,
- Csak most ne törjön el a lépcső.

- Csak a korlát le ne szakadjon
- Csak egyszer lejussak, soha többé (amíg legközelebb nem jövök!)
Én a bátor nyuszika......

2010. április 8., csütörtök

Zserbó


A tésztához szükséges:
Fél kiló liszt,
25dkg margarin,
1 tojás,kevés sütőpor,
2 kanál édesítő,
1 kis vanília(aroma, cukor, rúd)
1 dl tejföl, 1dkg élesztő,
Kevés tej
Az élesztőt felfuttatjuk, az alapanyagokkal összegyúrjuk.
Háromfelé osztjuk, kinyújtjuk tepsi nagyságúra.
Töltelék:
darált dió, édesítve
sárgabarack lekvár (íz)

Kibéleljük a tepsit az első lappal, megkenjük lekvárral és fele diót rászórjuk.
A második lappal befedjük, és a maradék lekvárt, diót rászórjuk. Letakarjuk az utolsó lappal ,kicsit megszurkáljuk villával, és pihentetjük egy fél órát(órát).
Megsütjük, csokimázzal fedjük be.
Szeletelni kis téglalapokra szoktam.
A cukorka csak a fotó kedvéért lett rátéve, túl egyhangú volt csokival.

2010. április 5., hétfő

Alma bundába.



Készítünk kicsit sűrű palacsintatésztát, és pihentetjük.
(1 tojás, liszt amennyit az almához gondolunk, csipet só és a szükséges tejmennyiség, az állaga egy kicsit sűrűbb legyen mint a rendes palacsintatészta)
Közbe néhány almát megtisztítunk, és megmosunk.
Leszárítjuk, vagy pici lisztet szórunk rá.
Beleforgatjuk a palacsintatésztába, kisütjük olajba. Leitatjuk az olajat, szórunk rá valami kis édesítőszert.
Nálunk szívesen fogyasztják, ha kevés fahéjat is szórok rá.
A maradék palacsinta tésztát, tehetjük tölcsérbe(befogjuk a végét) és nyolcas alakba az olajba csorgatjuk. Ugyanúgy tálalhatjuk mint az almát!